Gyerekkoromban sokat tartózkodtam vidéken. Ott éltek rokonaink, és ezért szinte minden nyarat náluk töltöttünk a testvéreimmel. A szüleink elváltak, és édesapám egyedül nevelt minket. Nagyon sokat dolgozott akkoriban, ezért fontos volt a számára, hogy az iskolai szünetekben ne legyünk túl sokat egyedül. Akkor még nem igazán fogtam fel azt, hogy mennyire nehéz lehetett neki ez a helyzet, egyszerűen csak élveztem, hogy vidékre utazhatunk. Sokkal jobban szerettem, mint Budapestet. A levegő tisztább volt, a természet közvetlen közelében lehettünk, állatokkal, és szinte egyáltalán nem voltak autók. Ha messzebbre kellett mennünk, mindig lovaskocsival indultunk útnak. Elképesztően szerettem lovaskocsin utazni. A nagyapám viccesen mindig azt mondta, hogy “tankolnunk kell”, amikor etette a lovakat. Így hamarosan elterjedt, hogy mindenki olyan kifejezéseket kezdett el használni a lovakkal kapcsolatban, mintha autót vezetnénk. A széna vagy a fű volt az üzemanyag, a kantár a kormány, és így tovább. Aztán amikor nagyobb lettem, én is megtanulhattam lovagolni. A földről nézve valahogy sokkal egyszerűbbnek tűnt! Amikor láttam másokat lovon ülni, olyan légiesnek tűntek, mintha csak repülnének. Azonban amikor én próbáltam ki először, mindennek éreztem magam, csak nem légiesnek. Mint a legtöbb gyerek, én sem szerettem az olyan dolgokat, amikért sokat kell küzdeni vagy várakozni: azonnal akartam tudni, és úgy vágtázni, mint a “nagyok”. Természetesen ez lehetetlen volt, de ahogy teltek az évek, végül én is eljutottam oda, hogy úgy érezzem, repülök. Csodálatos érzés volt. Olyan volt, mintha minden gond megszűnne körülöttem a világon, és csak száguldanék szabadon. Azóta is a lovaglás az egyik legfontosabb kikapcsolódás a számomra. Sajnos ma már nem tudok annyi időt a vidéki tanyán tölteni, mint gyerekkoromban, de ha csalódás ér, vagy nagyon sok a munkahelyi stressz, mindig a lovak között kötök ki.
A munkám során sokat kell vezetnem. Amikor megállok tankolni, gyakran eszembe jut a nagyapám: milyen jó lenne, ha az autók is szénával működnének! Nagyon drágák tudnak lenni a céges utazások. Éppen ezért minden ilyen esetben fontos, hogy vezessünk útnyilvántartást. Erre azért van szükség, hogy igazolni tudjuk, valóban céges célokra használtuk az autónkat. Amennyiben céges autót használunk, fontos, hogy egyértelmű legyen, nem tettünk vele magáncélú utazásokat; ha pedig a saját kocsinkat használjuk céges utakhoz is, akkor annak igazolása érdekében van rá szükség, hogy az adott utat valóban tisztán üzleti céllal tettük meg. Continue reading